Gyerekkorom óta kedvelem a házas csigákat. Eső után gyakran találkoztam velük a kertben, vagy az utcán, amint ezüstös nyálkacsíkon lassan csúszva, látszólag céltalanul igyekeznek útjukon. Csodálattal szemléltem szép barna házukat és szivárványos testüket.
Akkor még nem tudtam, hogy e furcsa kis állatok, azaz az éticsigák iránt komoly importkereslet jelenetkezik a világ számos országában.
A hazánkban oly közönséges éticsiga (Helix pomatia) azonos a híres francia burgundi csigával. A francia gourman-ok szerint ez a csiga a legízeletesebb, és így számukra a legértékesebb csigafajta az összes ehető csigák közül.
Az elmúlt 20-30 évben a növénytermesztés által alkalmazott kemikáliák következtében az éticsigák száma világszerte, erősen megfogyatkozott. Az őt fogyasztó országokban, így Franciaországban is már régóta védetté nyilvánították, és vadon nem gyüjthetők. Ezért a franciák csemegéjük beszerzéséhez importra szorulnak.
Hazánkban még korlátozott időszakban szedhetők a csigák, melyek a csigafeldolgozókba, majd onnan a külföldi kereskedőkhöz kerülnek.
A kérdés azonban az, hogy mennyi időnk van még ahhoz, hogy e veszélyeztetett faj végleg eltünjön?
Mi lehet a megoldás? Nem más, mint a mesterséges körülmények között folytatott éticsigatenyésztés.
A szabadföldi csigakertek működtetésének, a 80'-as évek végén kidolgozott technológiai leírása a
SZABADFÖLDI
CSIGATENYÉSZTÉS
című füzetem
A füzet tartalmát a SCRIBD iPaper dokumentum-megosztó portálról töltheti le.
Ön elküldi (átutalja) a füzet árát, és én elküldöm Önnek a Füzet URL (weblap) címét e-mailben.